Légtechnika – otthon is!

Légtechnika – otthon is!

Légtechnika. Ez a kifejezés középületeket juttat eszünkbe, holott minden háztartás fontos alrendszere.

   Amíg egy mesterségesen lehatárolt lakótérben (épületben) energiahordozók és ivóvíz bevezetése, komfort nélkül is lehetséges az élet, addig megfelelő szellőzés nélkül - aligha. A légtechnikának otthonainkban kétféle megnyilvánulási formája létezhet: a természetes (gravitációs), illetve a mesterséges (gépi) szellőzés. A friss levegő nemcsak a szagok, a pára, a dohányfüst, és a légzés- illetve égés (például gáztűzhely, nyílt égésterű falikazán üzemeltetése) során keletkező szén-dioxid eltávozását segíti elő, de szárító- és oxidáló hatása révén a gombák és a baktériumok elszaporodását is gátolja, valamint hőség idején az áramló levegő hűtőhatása is fontos.

   Holott a levegő fizikája igen bonyolult tudományág, az otthoni légtechnikában mégis kiemelhető egyetlen legfontosabb paraméter: a légújítási- vagy másnéven légcsereszám. Ez az a szám, amely megmutatja, hogy egy adott helyiségben óránként hányszor cserélődik ki a teljes légtérfogat: mértékegysége pedig az 1/h (egy-per-óra).

   Huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségek esetében ennek minimum értéke nem kevesebb, mint 0,5 1/h: ez azt jelenti, hogy a helyiség teljes légtérfogatának két óránként szükséges kicserélődnie. Ez a légforgalom az ablak résein át biztosítható: a szinte tökéletes légzárású ablak tehát egyetlen túlhangsúlyozott paraméter, azaz a fűtési energiafelhasználás oltárán feláldozza az oly fontos légcserét, melynek hiánya az ablaküvegen páralecsapódást, a falakon penészesedést válthat ki. A korszerű ablakok ezt a problémát a tokba épített légbevezető elemmel hidalják át, amely egyszerű mechanizmus révén lehetővé teszi a légcserét.

   A külső nyílászárók, mint építészeti megoldás kérdésén túl a légtechnika legtöbbször már a mesterséges szellőzés, az épületgépészet hatáskörébe kerül. Az úgynevezett „vizes helyiségek” légtechnikája persze elképzelhető csupán ablakok révén, illetve azok alkalmankénti nyitásával-zárásásával is: de sok esetben a WC és/vagy a fürdőszoba ablaktalan, illetve téli időszakban az ablakon át történő szellőztetés nem éppen komfortos és energiatakarékos megoldás. A főzés pedig már mindenképpen mesterséges megoldást igényel, a szagok eliminálására ugyanis a nagy légcsereszámú szellőztetés a leghatékonyabb eszköz.

   Ezekben a helyiségekben a légcsereszám így elérheti az óránkénti 30-at: azaz a teljes légtérfogatnak tevékenységtől függően akár 2 percenkénti cseréje is elképzelhető. Mint a műszaki gyakorlatban minden esetben, a szellőző levegő mennyiségének is vannak azonban limitáló tényezői: ezek a huzatérzet, az elszívott levegő pótlásának-, a pótolt levegő kezelésének (szűrés, felmelegítés) szükséglete, illetve a ventilátorok zaja, nem utolsó sorban beruházási- és üzemeltetési költsége. Következésképpen a vizes helyiségek esetében törekedni kell a lehető legkisebb alapterületre és belmagasságra. Az 1. táblázat néhány tipikus megoldás elvi mérőszámait mutatja be. (A jelzett „elszívás” adatok a ventilátor névleges, azaz maximális légszállítását mutatják: a tényleges légszállítás a kialakított elszívó hálózat ellenállásának függvényében az adott készülék jelleggörbéje mentén alakul.)

		WC	kis fürdő	nagyobb fürdő	konyha	konyha+étkező
alapterület	[m2]	1	2,5	5,5	7	12
belmagasság	[m]	2,7	2,7	2,7	2,7	2,7
légtérfogat	[m3]	2,7	6,75	14,85	18,9	32,4
1. eset
elszívás	[m3/h]	30	60	60	300	300
légcsereszám	[1/h]	11	9	4	16	9
használati idő	[óra]	0,25	0,5	0,5	1	1
légmennyiség	[m3]	7,5	30	30	300	300
2. eset
elszívás	[m3/h]	60	100	100	500	500
légcsereszám	[1/h]	22	15	7	26	15
használati idő	[óra]	0,25	0,5	0,5	1	1
légmennyiség	[m3]	15	50	50	500	500

   A vizes helyiségek légforgalmának tervezésekor a legnagyobb problémát rendszerint a légpótlás jelenti: az elszívó ventilátor ugyanis csak annyit képes elszívni, amennyi egyidejűleg pótlásra is kerül. Egy kinyitott ablak valahol a közös légtérben persze segít, de - ismét csak a télre gondolva - ez nem túl előnyös. A probléma megoldására léteznek költséges légtechnikai berendezések: általános esetekben azonban ezek nem jöhetnek számításba.

   A problémára jelen cikk keretében sem lehetséges maradéktalan megoldást ajánlani: mindössze néhány, a megszokottól eltérő, elgondolkodtató ötletet említenék meg. A cél: csökkenteni a pótlégmennyiséget, így a külső hideg levegő beengedése nyomán a kellemetlen komfortérzetet.

1. megoldás: WC helyiség „légöblítése”

   WC használat közben a szagok kiáramlása elkerülhető depressziós légtér fenntartásával: ilyen megfontolásból ennél a megoldásnál elmarad az ajtóba szerelt szellőzőrács, és az elszívó ventilátor minimális légszállítással üzemel (pl. 30m3/h). A helyiség elhagyásakor azonban (a WC-öblítéssel párhuzamosan) egy alapos és gyors légátöblítésnek kell biztosítania, hogy a helyiség mielőbb újra használható legyen. Ez a ventilátortól egy 2. teljesítményfokozatot (pl. 100 m3/h) igényel, és ezzel egyidejűleg a külső légpótlást is lehetővé kell tenni (pl. 100mm-es légcsatorna és motoros pillangószelep révén). A ventilátor fokozatok indítása/leállítása dupla nyomógombbal történhet, maximum 2 perc futásidőt engedélyezve.

2. megoldás: fürdőszobai „ködtelenítés”

   A probléma itt a használat vége felé fellépő meleg és a párásodás - különösen, ha ilyenkor még nagyteljesítményű hajszárítót is használunk. Az elszívásnak tehát nem szükséges a használat teljes ideje alatt üzemelnie, és az elhasznált levegőt sem kell feltétlenül külsővel pótolni. Megoldás: a fürdő bejárata fölé egy nagyobb teljesítményű (pl. 200 m3/h) befúvó ventilátor, az ajtó aljában pedig szellőzőrács elhelyezése. Akár egy kézi üzemű kapcsoló révén a fürdő rövid időn belüli páramentesítése így egyszerűen lehetővé válik.

3. megoldás: „tűzhely-légtechnika”

   Páraelszívó használatakor a légpótlás a konyhai ablak megnyitásával történik. Amennyiben lehetőség van rá, ennél komfortosabb megoldás a tűzhely hátuljához vagy oldalához külső légbevezetést biztosítani. Használaton kívül a légbevezetés kézi- vagy önműködő lezárása szükséges.

4. megoldás: lakás gyors átszellőztetése

   A konyhai páraelszívót érdemes nagyteljesítményűre választani (min. 500 m3/h): így lehetőség nyílik a lakás távolabbi pontjának esetenkénti hatékony átszellőztetésére is. Ha az ablakot csak ebben a helyiségben nyitjuk ki, illetve lehetővé tesszük a konyha felé a légáramlást, a páraelszívó üzemeltetése révén hatékony átszellőztetés válik lehetővé.

A fenti példák mutatják, hogy a hagyományos megoldások továbbgondolásával, és egy „józan” mértékű többletköltséggel is jelentősen javítható az otthoni légtechnikai rendszerek minősége.