Építőipari praktika kódtár

Építőipari praktika kódtár

Nyílt titok, hogy az építési projektlebonyolítás minden egyes résztvevője különféle trükkökkel operál a "hatékonyság"* érdekében. (* a befektetendő tőke, az elvégzendő munkamennyiség, és a felelősség nullára csökkentése mellett az anyagi haszon maximalizálása; a józan ész és a jóerkölcs minden határon túli megcsúfolásával)
Ezen tevékenységek mára olyan napi rutinná váltak, hogy a feleslegesen hosszú magyarázkodást elkerülendő indokolttá vált az egyes esetekre vonatkozóan egy egyszerű, rövid kódos rendszer kidolgozása (amely persze csak az alapfogásokat taglalja, és nem vállakozhat a mind újabb és egyre hatékonyabb praktikák özönének ismertetésére). Íme:

Tervező.

T1: Silány terv az ebből következően annál is silányabb kiírással. Semmilyen előírás sem kötelezi (nem is fogja!) a tervezőket az egyes tervfajták (tender-, kiviteli stb.) minimális műszaki tartalmára: a több és igényesebb rajz drága, ráadásul a felelősség is nagyobb (ami nincs a terven de okvetlen szükséges megoldani, azt egyből rá lehet majd fogni a kivitelezőre).
T2: Amennyiben a kivitelező eltér a tervtől (akár csak a tényleges kivitelezhetőség érdekében), a tervező azonnal "feltartja a kezét", hogy innentől semmmiféle felelősséget nem vállal... (Alternatíva: tetemes összeg ellenében "áttervezik".)
T3: Rossz szokássá vált, hogy a kereskedők fizetnek azért, ha az általuk forgalmazott termék van betervezve. Innentől kezdve ugyanis jó esély van rá, hogy a tervező "műszaki okok miatt" nem engedi majd a termékkiváltást, így tehát majdnem biztos pozícióból rajtol a kereskedő. (Rutinosabb ajánlatadók a tervezői kiírásból első ránézésre sejtik, ha ez a helyzet...)
T4: Sokszor a tervező és a beruházó egyenesen szövetkezik a kivitelező ellen: olyan "tervfajtában" állapodnak meg, amin az égegyvilágon minden vonal és számítás le van spórolva, mert a tervezési díj így kevesebb: és végtelen teret ad a "zavarosban halászásnak"...

Fővállakozó.

F1: A szerződéskötéssel egyidejűleg teljességi nyilatkozatot íratnak alá, amelyben a kivitelező vállalja, hogy mindent úgy és olyan minőségben kivitelez, ahogyan a tervdokumentációban (akár a műleírás egy eldugott részén) szerepel. (Persze ilyenkor a műleírás és a szerződés is legalább 50-50 oldalas, tele ellentmondásos sületlenségekkel.)
F2: Garanciális visszatartást-, és sokszor a részhatáridőkre is érvényes irreális kötbért, valamint irreális teljeskörű garanciát (pl. 5 év) kötnek ki.
F3 A fizetési ütemezést lehetetlenül hosszú időben szabják meg (a számla benyújtásától számított 180 nap is előfordult már...)
F4: Fenntartják a jogot a munka mennyiségi- és időbeni átütemezésére. A kevesebb anyagmennyiségre a kereskedő persze kisebb rabattot ad; a beszállítási határidők veszélyeztetik a kötbérterhes határidőt, az elhúzódó-, valamint a hirtelen nagy létszámot igénylő munkák pedig az élőmunka költségét növelik.
F5: Fenntartják a jogot nagyobb gépek, berendezések, vagy akár a teljes anyagmennyiség saját beszállítására: úgy, hogy ezek átadása után vállalkozó a sajátjaként kell hogy kezelje őket (lopás, rongálás stb.). A haszon tetemes része persze az anyagon van: a munkadíjak ugyanis a béka segge alatt vannak.
F6: Kivitelezés közben irreális takarítási/rongálási/egyéb díjak megfizetésére köteleznek. Az ilyen húzásokat sokmilliós teljesítésekhez csatolják: szerencsétlen vállalkozó vagy lenyeli, vagy még a jogos pénzéhez is csak hosszas huzavona árán juthat hozzá.
F7: Elvárják a szerződésben nem kellő alapossággal kizárt munkák fizetség néküli elvégzését
F8: Minőségi kifogással önkényes mértékű levonásokat eszközölnek a vállalási díjból
F9: Tulajdonosa előre eltervezett módon szándékosan "kifuttatja", azaz csődbe viszi a cégét, jókora kifizetetlen munkát hagyva maga mögött (ha nagy a "sár" amiből végképp nem lehet kimászni, ilyenkor szokás fellelhetetlen külföldi személynek papíron eladni a céget). Jelei: ha egy cég nem kér ÁFÁ-s számlát, vagy ha pl. szerződött árajánlat és megállapodás nélkül szeretne dolgoztatni ("számlázz amit akarsz, de most azonnal hozz 30 embert és dolgozz, mert bajban vagyok")
F10: Egy projekt lezárásával nem fizeti ki az alvállalkozóját, ehelyett újabb munkát ad neki. Amikor az új munkával elérte az előző projekt jogos követelésének az összegét, akkor kifizeti, a fennmaradó tartozása kiegyenlítése helyett újabb munkát ad, és az ördögi kör kezdődik előről...
F11: Elkövet akár törvénybe ütköző dolgokat is az alvállalkozójával szemben, a bírósági igazságszolgáltatás lehetetlen helyzetét kihasználva (drága, lassú, hatástalan)
F12: Hagyja az alvállalkozóját "zavarosban halászni" és ennek tudatában szerződni vele: ha a beruházó számonkéri a minőséget, akkor a Fővállalkozó F1 pontra hivatkozva ezt az alvállalkozójára hárítja.

Szerelő

(A névleges "kivitelező" cég alatt legtöbbször többlépcsőnyi alvállalkozói rendszer jön létre, akik csak "továbbadják" a munkát. Az igazi "szerelő" cég van legalul, neki kell a fizikai munkát elvégeznie, és mivel az építőiparban az utólagos elszámolás a megszokott, gyakorlatilag ő a projekt igazi hitelezője. A helyzete tehát a legbizonytalanabb, és a manipulációs lehetőségei is viszonylag csekélyek.)

S1: A lehetőségek határáig kispórolja illetve olcsóbbra kiváltja a beépített anyagokat, a létező legolcsóbb munkaerőt alkalmazza (sokszor feketén)
S2: Lekorlátozza a munkaerő létszámát, mert így gazdaságosabban tud dolgozni: a fővállalkozó határidős céljait így viszont legtöbbször lehetetlen teljesíteni (a gyenge munkaszervezésből adódóan a nagy létszámot igénylő és azonnal elvégzendő, valamint a munkaterület hiánya miatti állásidő váltogatják egymást)
S3: Amennyiben a szerződése ezt lehetővé teszi, mindent megtesz annak érdekében, hogy rengeteg pótmunkát tudjon felmutatni
S4: Ha valamilyen oknál fogva pozitív a fizetési mérlege, de úgy gondolja hogy jobb kiszállni, egyszerűen levonul

Kereskedő

K1: Elhallgatja a termék némely igen kellemetlen tulajdonságát (pl. nem minősített, eltér a "szabványostól", korlátozott az alkalmazhatósága stb.), ami aztán később igen nagy gondot okoz.
K2: "Véletlenül" nem árazza be a termékhez elengedhetetlenül szükséges (és drága) tartozékokat illetve szolgáltatásokat (pl. kötelező beüzemelési díj). Ez azért kellemetlen, mivel:
K3: nem tart raktárat (minek is tartana, csak áll benne a tőke és még költséges is): ennek következményeként a szállítási határidő általában (2)-10 hét. Ha fontos tartozék nincs rendelve, az általában mégegyszer ennyi idő - plusz a "sürgősségi felár".
K4: A beszállítási idő alatt természetesen fenntartja az árváltozás jogát: kötbért pedig semmi szín alatt sem vállal be.
K5: A termékhez elhanyagolja a "supportot": vagyis halvány gőze sincs mit ad el, ha szervizelni kell hát megbíz egy hozzáértő alvállalkozót.
K6: A garanciát természetesen nem ismeri el, akármi legyen is a vita tárgya, 100 forintos tömítéstől többtízmilliós gépig.
K7: Zokszó nélkül megajánl olyasmit, amihez harmad-negyedkézből jut hozzá: az sem érdekli, ha később a vevő erre rájön és a büdös életben nem vásárol többet semmit (lásd még: TQM).

Alapszabály: "nyugtával dícsérd a napot", azaz: ne hidd hogy ezek nem történhetnek meg veled; a jóindulat elbírálását pedig hagyd a projektlebonyolítás utánra!